Figyelj drga kicsi llek
Elmondom, hogy mi az let.
A semmibl nagyra nni, srva a vilgra jnni.
Lassan jrni, vakodva, anyakzben kapaszkodva
Az ABC knyvet bjni, s a tuds harsonjt fjni.
Nagy kalandok utn menni, hazug cskot megzlelni.
Aztn feledni gyorsan, s szeretni hallosan.
Megint jrni, vatosan, de mr botra tmaszkodva
Csipks szemfedelet szni, S egy szp szi estn meghalni.
Ne srj drga kicsi llek, de hidd el krlek ez az LET!
Tudod, mi a bnat?
Vrni valakire, ki nem jn el tbb,
Elutazni onnan, hol boldog voltl,
S otthagyni szvedet rkk.
Szeretni valakit, ki nem szeret tged,
Knnyeket tagadni, mik szemedben gnek.
Egy lmot kergetni, soha el nem rni,
Csaldott szvvel, mindig csak remlni.
Kacagva, hamis lemondssal hazamenni,
s srni, knnyes zokogssal.
Otthon tknnyezni hossz jszakkat,
s imdkozni : ne tudja meg, hogy mi a bnat!
Elmentl tlem kedves, s n hagytam menj csak el,
Hiba lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell.
Ha azt krdezn most tlem valaki:
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
Zavarba jnnk hirtelen,
s csak nagy sokra mondanm:
"Semmi, csak egy elmlt szerelem!";
De nem venn szre senki, hogy titokban
Knnyes lett kt szemem.
S n mennk tovbb...
A szv gyakran mtja magt,
De mg ltom kt szemed,
S tl a knnyeken, mg Te vagy a MINDENEM!
Ha most krdezn tlem valaki:
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
Azt felelnm: - Semmit, csak az letem...
Egy pillanat volt csupn
mialatt szletett,
Egy pillanat, mi elmlt
vilgunk felett.
Apr rints volt, kezed
kezemhez rt,
S lelkem szemed tkrben
knyrgtt mosolyodrt.
Pillantsod maga volt
a perzsel tz.
gy reztem, mosolyod
minden rnyat elz.
Nem volt tbb, mint
egy rpke pillanat
Mgis, oly sok minden
vltozott azalatt.
Vgyni kezdtem karod
meleg, v lelst,
Hallani szived minden
apr dobverst.
Veled nevetni, s ha kell
hallgatni el,
Veled lmodni, s
reggel bredni fel.
Fzom, mert nem lel senki,
Flek, mert magam vagyok.
Nincs is mr krlttem senki,
Csak magamba hangoskodva hallgatok.
S mgis nevetek, hogy nevess,
Hogy jra vidm s boldog lehess.
Nevess, nevess,
s senki se csapja be gynyr szemed.
Fogd meg ht kt kezem,
s akkor Veled tisztulok, Veled vtkezem.
Fogd meg ht kt kezem,
s akkor Veled tisztulok, Veled vtkezem.
A ltszat megcsal sz, hamis,
Hazudsz magadnak, ha szndkod igaz is,
De ez gy j, mert Te gy akarod.
Knnyedn elrsz, ha kinyjtod karod.
n gy is szeretlek,
Hamisnak, hazugnak,
De csak Veled j a ma,
s csak Veled lesz j a holnap.
Fogd meg ht kt kezem,
s akkor Veled tisztulok, Veled vtkezem.
Fogd meg ht kt kezem,
s akkor Veled tisztulok, Veled vtkezem.
Fogd meg ht kt kezem.
Fogd meg ht kt kezem.
Fogd meg ht kt kezem,
s akkor Veled tisztulok, Veled vtkezem.
Fogd meg ht kt kezem,
s akkor Veled tisztulok, Veled vtkezem.
Fogd meg ht kt kezem.
Fogd meg ht kt kezem.
BRENLMOD
Szeretnk belenzni a kt szemedbe,
Hosszasan elveszni bennk reggelig,
Hazudni nekik, ha arra krnek ,
Vigasztalni, ha fradtan rm nznek.
J volna mindezt karodbl tenni,
Vrni veled az els napsugarat,
Majd mosolyogva nzni az g jtkt,
Amg az a nagy felh tovaszll.
Hagynm, hogy hajnalban elaludj,
n simogatnm a kt karod,
Fejem fejedre hajtanm,
Hogy rezhessem a hajad illatt.
Flve vrnm az els mozdulatod,
Kvncsian nznm tekinteted,
Lassan ujjaim ujjaidba fonnm,
Hogy soha ne mehess el.
"... s csak most jttem r,
hogy a filmem rgen lejrt..."
Engedd,hogy legyek puha sl, ha fzol,
mz a szdban, lom mi varzsol,
mly shaj ha zihlsz a lztl,
hab a srn, tkr melyben ltszol,
tejszn a kvdban, knyv mi lelncol,
rasztal - ha rsz levelet - nemes tlgyfbl,
a csnd htatban, frisst nyri zpor,
csillog alufelni a BMW-n, egy hang az jszakbl,
n a trt szm, te az egsz egyenlet: megoldstl,
mlykk pipafst, menedk az elmlstl,
borotvahab borostdon, rett barack mi lehull a frl;
engedd, hogy legyek tied, mindrkre, igazbl.
Egy este, mikor gyba bjtam,
csak nztem a plafont, szomoran,
szvem teljesen sszeszorult,
a szemembl a knny kicsordult.
Nem tudtam mirt srok,
mirt reszket az n kezem,
nem tudtam, hogy ki vagyok,
s mi trtnik velem.
A kedvesemre gondoltam,
aki remlem nagyon szeret,
de ktelkedik az n szerelmemben
s mr nem hisz nekem.
Pedig n szeretem nagyon,
mg az letemnl is jobban,
nem tudom mi vltozott,
mi az mi kettnket bntott.
Taln a sors ily kegyetlen,
nem engedi, hogy boldogok legynk,
gtat rak kettnk kz,
nehogy sztrombolhassuk.
De neknk a szerelmnkkel,
le kne gyzni mindent,
nem hagyni, hogy a sors rajtunk
llandan fellkerekedjen.
Ersnek kell lennnk,
hogy egyms lehessnk,
hogy letnk vgig,
csak egymst szeressk. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
